Amint azt már megtudhattad, a Superhumans Centerrel együttműködve pénzt gyűjtünk protézisek beszerzésére a háborúban megsérült ukránok számára. A gyűjtéshez 16 ország BlaBlaCar-közössége csatlakozott. Együtt eddig több mint 60 000 eurót gyűjtöttünk, és folytatjuk a munkát.
Nemrég meghívtuk Olyát, egy ukrán influencert, és Sashát, a bátor ukrán veteránt, hogy csatlakozzanak hozzánk egy telekocsis útra. Sasha mesélt nekünk az új életéről a protézisekkel, az érzelmileg legnehezebb pillanatokról, és megosztotta velünk a jövőre vonatkozó terveit. Megörökítettük a beszélgetésük legérdekesebb pillanatait, és most megosztjuk veled is.
Együtt segíthetünk az olyan embereknek, mint Sasha. A linket megnyitva csatlakozhatsz a gyűjtéshez, amellyel protéziseket biztosítunk az ukránok számára. 🦾🇺🇦
Olya: „Sasha, vidámságot és önbizalmat sugárzol. Úgy érzed, hogy vissza tudtál térni a sérülés és a protézisek előtti életedhez, vagy elfogadtad a kihívásokat, és újrakezdted az egészet?”
Sasha: „Erre nehéz válaszolni. Úgy tűnik, mintha az életem nem változott volna meg gyökeresen, ugyanakkor rengeteg dolog változott – rengeteg részletet kell már számításba vennem. Például minden út előtt ellenőriznem kell, hogy mindenem megvan, amire nekem, és amire a protéziseim karbantartásához szükségem van. Vinnem kell magammal egy kozmetikai táskát speciális lábgélekkel, extra harisnyákkal és alkohollal a protézisek tisztításához. Emellett vinnem kell magammal egy zuhanyzószéket is. Kezdetben nehéz volt, de mostanra már megszoktam ezeket a változásokat.”
Olya: „Biztosan sok időbe telik hozzászokni a változásokhoz. Feltételezem, voltak olyan időszakaid, amikor nem volt könnyű elfogadni az új valóságot, és megtanulni együtt élni azzal. Elárulod, hogy mi volt a legrosszabb dolog, miután protéziseket kezdtél viselni?”
Sasha: „Rendkívül nehéz volt fizikailag. A lábam éppen felgyógyult a műtétből, és még nem volt hozzászokva a protézis által kifejtett nyomáshoz. Egy bélést, harisnyát és néha térdvédőt is viselek – a protézis így is hatalmas nyomást fejt ki. Először nem bírtam elviselni, és levettem a protéziseket, mert úgy éreztem, hogy összepréselik a lábamat. Viszont a makacsságomnak köszönhetően megpróbáltam leküzdeni a kényelmetlenséget, és megszokni az érzést, úgyhogy a lehető leghosszabb ideig igyekeztem viselni a protéziseket. Az első hónap volt a legnehezebb, mert a testemnek időre volt szüksége az alkalmazkodáshoz.
Szinte nem volt olyan pillanat, ami morális nehézségeket jelentett volna. Az egyetlen dolog, amire emlékszem, hogy amikor a rehabilitációból hazatértem, még mindig kerekesszékben voltam. Bevittek a házba, és ráébredtem, hogy mostantól minden más lesz. Nem lesz már olyan könnyű, mint az előző életemben volt.
Olya: „Említetted az életed és a mindennapjaid szervezését. Mi a helyzet az anyagi támogatással? A veteránok kapnak támogatást az államtól, vagy segíti őket az elhelyezkedésben? A hozzád hasonló emberek hogyan találhatnak most munkát?”
Sasha: „Az anyagi támogatás tekintetében még mindig katonai fizetést kapok. Később veterán- és rokkantsági nyugdíjat fogok kapni. Azonban továbbra is szeretnék munkát vállalni, és a saját keresetemből boldogulni. Szerencsére most már számos olyan társadalmi szervezet és alapítvány működik, amelyek segítenek a veteránok és a katonaság számára egy új szakma elsajátításában, némelyikük pedig az elhelyezkedésben is segítséget nyújt.
Az eddigi tapasztalataim alapján a vállalatok minden probléma nélkül alkalmaznak veteránokat. Ehhez azonban átképzésre van szükség.”
Olya: „Említetted, hogy nem tapasztaltál nehézséget a veteránok alkalmazásával kapcsolatban. Szembesültél egyéb szociális problémákkal, például előítélettel vagy a protézisekkel kapcsolatos sztereotípiákkal?”
Sasha: „Manapság nincsenek kifejezett előítéletek, de a helyzet régen rosszabb volt. Sokan úgy hitték, hogy Ukrajnában egyáltalán nincsenek protézisek. Ha pedig mégis vannak, akkor azok gyenge minőségűek. Azt gondolták, hogy ha protézist kap valaki, az olyan, mint egy kalóz falába. Mostanság kevesebb ilyen mítosz kering, de a helyzet még nem ideális.
Sok esetben megfigyeltem például, hogy az emberek protézis esetén csak a külföldi lehetőségeket veszik számításba, pedig kiváló minőségű protézisekhez lehet hozzájutni Ukrajnában is. Természetesen, ha a karok vagy a láb térd feletti amputálásáról beszélünk, akkor a szükséges protéziseket külföldről lehet beszerezni. Az ilyen jellegű amputációk esetében Ukrajna egyelőre nem tud olyan protéziseket biztosítani, amelyek a teljes élethez szükséges mobilitással rendelkeznének.
Olya: „Általánosságban úgy érzed, hogy a társadalom elfogad és támogat téged? A saját utadat járod, könyvet írsz, ambícióid, küldetésed, terveid vannak. És ha „akadályokba ütköznél” ezen az úton, akkor bízhatsz abban, hogy a társadalom segíteni fog?”
Sasha: „Úgy látom, hogy a társadalom stabil támogatást biztosít, és remélem, hogy ez idővel erősödni fog. A veteránoknak, és főleg a sérült veteránoknak különösen nagy szükségük van erre.
100%-ig biztos vagyok benne, hogy szükség esetén akár idegenek is segítenének. Sok múlik azonban az egyénen. Ahhoz, hogy számíthass a segítségre, kérned kell azt, és készen kell állnod a segítség elfogadására is. Nem valószínű, hogy a társadalom tud segíteni, ha nem tud róla, hogy az adott személy nehézségekkel küzd.”
Olya: „Végül: mik a terveid a jövőre? Jól láttam, hogy elkezdtél balettozni és futni? Mesélj nekünk ezekről.”
Sasha: „Egyelőre még nem balettozom (nevet), de a terveim között szerepel. Össze szeretnénk állítani egy előadást a srácokkal, és turnéra indulni vele Hollandiába és az Egyesült Államokba. A sport mindig az életem része volt, de most még inkább szeretném űzni. Nemrég részt vettem az Invictus Games nevő eseményen, és csatlakozni szeretnék a paralimpiai sprintercsapathoz.
Munka tekintetében szeretnék segíteni a veteránokon és azokon az embereken, akik a háború miatt veszítették el végtagjaikat. A Superhumans Centernek azért segítek, mert látom, hogy mit tesznek, hiszek benne, és részese szeretnék lenni a folyamatnak. Biztos vagyok benne, hogy sikerrel fogunk járni.”
A nemzetközi BlaBlaCar-közösség gyűjtése a Superhumans Center számára folytatódik. Az adományoddal te is hozzájárulhatsz a háború által érintett emberek jövőjéhez. Minden 10 hrivnyával segítesz valakinek újra teljes életet élni, megtalálni a saját útját, és magabiztosan haladni azon, ahogy Sasha is teszi.
